Ha már ilyen közlékeny voltam ma, nem hagyom ki őt sem. Most megint tudok kicsit írogatni, mert kivettem a gyerekakkumlátorokat és elcsendsült a lakás. Várom, hogy apjuk hazaérjen, mert, mint szokás szerint ma sem vitt kulcsot. 
Szóval épp ma 4 hónapos a drága, de mivel hétfőn ünnepnap van így majd csak egy bő hét múlva megyünk méretközni és szurira.... dupla szuri lesz. Mert kap valami pluszt is, ami 2 év alattiaknak ingyenes akármi, én nem is tudom csak a védőnő elémdugta, hogy megrendelte és írjam alá. Egyébként nem vagyok oltogatós, semmilyen extra szurit nem adattam be egyiknek sem, de azt hiszem ezt valakinél már kitárgyatuk. 
Már úgy beállt a napirendje, hogy csak na. a délelőtt azzal telik, hogy alszik, amíg a nagyoktól tud, mert nincsenek itthon. Este felé pedig már nem bírok vele mert nem tud elaludni, ma is fürdés után kiparancsoltam mindenkit a szobából, át a ház túlsó felében lévő nappaliba, és alszik...
Ügyes fiú, már kb 2 hete forgolódik oda-vissza, mindenfelé, az ágyon ha otthagyom körbebástyázom, hogy ne tudjon leesni, de a legbiztosabb pont a földön lévő hab-tapiból kirakott kis játszó neki, szereti a kis körmével kapírgálja, a csörgőt eszi, és az ujját szopja :))) azaz mindent csinál amit egy ekkora gyereknek kell... gügyög, olyan édes.
Épp ma mondtam az apjának, hogy mennyivel másabb úgy egy pici babával, hogy egyedül vagyok, teljesen. Sokkkkal jobb. Krisztánál még anyuéknál laktunk, ott mindig nagy a nyüzsi... Andris 4,5 hónapos volt mikor ide beköltöztünk, de ugye akkor ott volt Kriszta, még nem járt oviba. Arra nincs időm, hogy egyfolytában a nyakamban lógjon, de szerintem ez nem is kell. Nagyon jól elvan magában, de azért nem a nap 24 órájában. Tudok főzni takarítani, és még hímezni is van időm, járok boltba, szoktunk sétálni nagyokat... De szoktunk játszani, hangosan kacag ha tetszik neki hogy bohóckodok, a nyakát puszilgatom, piszézünk, a mondókákat komolyan nagyra tárt szemekkel figyeli... valahogy ezek kimaradtak a többieknél, vagy csak nem emlékszem... de az biztos, hogy Andris egyetlen mondókát nem tudott az ovi előtt. Nem tudom ki hibája, talán az enyém, de ahogy elkezdtem hangosan üvöltött, hagyd abba ana... De most már fujja amit hall odabent és én is mondom neki tetszik és tanulni akarja, ha elfelejti kérdezi "anya hogy van"
Egyszerűen imádom őket...
Jaj még valami, ha megnézitek figyelmesen az ujjszopós képet, a bírkózó fül szépen rúgja magát helyre... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése