Elindultam a három gyerekkel szandát venni, NO nem nekem az nem lett volna meg egy nap alatt 
a két ovisról van szó. Reggel az apjuknak elővezettem a dolgot, hogy ő ugyis most jött haza munkából, hogy tudjon aludni lelépünk... De beszéltem az anyukájával??? Nem, kellett volna? A fiúkat hagyjam ott. De mondom Andrisnak is kell szanda... Nem mond semmit, segít őket öltöztetni... De Danót hagyjam itt neki ellesznek... óóó, hát vele a legkönyebb, leteszem a hordozó és ott marad, nem szaladgál a polcok között, nem hoz oda minden cipőt, hogy egy is szép az is jó lesz...stb Beleegyezett, ami utólag még jól is jött, neki mert jött a markoló elvitte a törmeléket az udvarról és segíteni kellett... (jut eszembe erről még nem is írtam, na majd holnap) De ügyesek voltunk, nem is értem, miért aggódja magát túl ilyesmin, megálltam az autóval a bejárat előtt, 5 méteren betereltem őket és kész... 
aztán ugyenez visszafelé, két kis csomaggal... Kriszta fizetett, azt mondta ő szeretne, persze a pénzt adjam neki oda... a pénztáros is rendes volt, szépen mondta neki, hogy várjon még előbb meg kell néznie a cipőket, be kell írnia a számítógépbe...stb
Mivel ilyen ügyesek voltak, megálltunk az autós mekinél kaptak egy-egy gyerekcsomagot... tudom sokan ellenzik, hogy ilyen kajával etessék a gyerekeket, de én a havi max 1 alkalmat nem gondolom ahhoz gyakorinak, hogy bármi gond lenne... nem ezen nőnek fel az tuti, egyébként a rántott husit szokták enni, a hambit meg sem szagolják, az meg nem rosszabb mint egy otthon kisütött ripp-ropp féleség... 
Éééés ha már evésről van szó, Dani a délutáni uzsonnáját egy új segítséggel fogyasztotta el. Kriszta megkérdezte segíthet-e, aztán a segítség olyan jól sikerült, hogy elfogyott a tál ennivaló, csak az iváshoz kellettem segítség gyanánt. De olyan aranyosak voltak, ahogy elnéztem őket, Kriszta minden falatnál nagyra tátotta a száját, mintha ő kapná, eleinte fújni kellett, megérintette a szájával nehogy meleg legyen, aztán a végén a felesleget nyalta le a kanálról... még a szakálka is tiszta maradt, le a kalappal előttük... legközelebb a felvevő gombot nyomom meg nem a fényképezést... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése