Eltelt az első hat hét, gyorsan de biztosan. Danikám nő mint a muhar, kb akkora mint egy féléves, pedig szerintem nem látszik rajta, azaz azt nem mondom hogy sovány, de nincs is olyan vastag hurkás combja mint más babának. Egyszóval csini, mint a nagyok. :)
Már kezdünk összemelegedni, szeret ölben lenni, de ha leteszem sincs belőle egetverő nagy gond. Nézegeti a kezét, ökölbe szorítva lengeti maga küröl, mint egy díjbírkózó olan... a bírkózófül már megvan hozzá, az lesz a szexepilje, pedig hogy fogja utálni ha nagy lesz. De ez van, ha már ilyan nagyra nőtt a pocakban viselje a következményeit, vagyis hogy a füle nem fért el és kilapult. :)
Kriszta teljesen odáig van érte. Már sokszor sok is, főleg mikor alszik és nyomja az óriáspuszikat az arcára. Andris amolyan távoli rajongó, de nála a néma féltékenység is megvan. Ha Dani eszik akkor épp neki is enni kell, vagy inni, vagy a wc-ből kiabál, hogy "készen fagyok". Ha fotelben ülünk jön furakszik, "elférek", vagy ha viszem a kicsit, ugrik a hátamra "most már bírsz" :) De nem bánom, imádom őket!
Pedig a munkahelyemen is azóta az utódom lett a főnököm, valószínüleg most én ülnék abban a székben, de nekem megérte. Családra mindig is jobban vágytam mint karrierre, és még a nyelvuzsgám sincs meg hogy a diplomát a kezembe nyomják, pedig már 5,5 éve hogy államvizsgáztam. Tavasszal ez lesz a következő feladat. Tűzoltás jelleggel a lovári írásbeli már megvan. Aztán jöhet az angol, ha ez is megvan irány a Teva (Biogál)... mert ha már dolgozunk nem mindegy mennyiért tesszük. igaz? :)
Akkor megmutatom a "bírkózófület" is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése