Ma befejeztem végre egy RR-t, azaz egy darabját 
Nem kis megeröltetés volt számomra, de aki majd kézbe veszi megtudja Át is adtam gzsuzsunak, hogy meg tudja ő is emészteni időben. Minden esetre, hogy olyan pici, szerintem szép lesz... A gyerekekkel pedig elmentem a mekibe, hogy egy kicsit játszanak a játszóházban. Élvezték nagyon, mivel ritkán járunk ott. De néha ez is kell. Közben én pedig olvastam. Nem is tudom már mikor tartottam könyvet utoljára a kezemben, azt hiszem valamikor még mikor anyuéknál laktunk, talán Kriszta volt még csecsemő. Mellette sokat olvastam, mert sokat aludt 
de hogy miért az azért már nem olyan jó dolog. 
Kis drágám már akkor is türelmetlen volt mint most... Kigondol valamit akkor az azonnal kell, hát így született meg a 32. héten. De szerencsére minden rendben van, pár hónap alatt teljesen utolérte társait. Andris pedig? Áááá... Ő akkor is nagyon anyás volt... mindig is mondom neki, hogy anyámasszony katonája (bár Bandi mérges érte, hogy ne mondjam neki) de tényleg olyan állandóan ölben ülne, ha hangosabban szólok sír, ha csak mérgesen ránézek sír, bezzeg sokszor akkorákat esik akkor nem sír... 
Vasárnap rántott csirkemellett csináltam, azt nagyon imádják meg sem várják az ebédet ahogy kisűl az első kettévágom és rakom nekik kistányérra. Andris jött, hogy még, még... -Jól van kisfiam adok! Hol van a tányérod? Hozzad csak! -Hozom, hozom... Hallom puffanás, csörömpölés, üvöltés... Szaladok ki, fekszik a földön a kistányér darabokban a fél lakásban szétrepülve (gondolom őrült módjára rohant) Megvígasztaltam az íjjedtségből, mikor kérdezi Apa, hogy miért vérzik az arcom, nekem? Gyorsan megkerestem, honnan ered... Csórikámnak elvágta egy kicsit a mutatóujját egy darabka.... Na akkor kezdődött csak az idazi sírás! Mind a kettő... Andris visit -mi ez? mi ez? Kriszta visít: -Most mi lesz Andrisnak elfolyik a vére! Aztán kapott egy sebtapaszt és 2 napig fogta az ujját... volt hogy nem figyelt oda és véletlen a másik kezén levő mutatóujját szorongatta, de nem számít... Kriszta pedig elmesélte a mamáknak, hogy Andrisnak 2x is elfolyt az összes vére. (mert még fürdés után is mikor tapaszt cseréltem egy kicsit megindult)
Nem kis megeröltetés volt számomra, de aki majd kézbe veszi megtudja Át is adtam gzsuzsunak, hogy meg tudja ő is emészteni időben. Minden esetre, hogy olyan pici, szerintem szép lesz... A gyerekekkel pedig elmentem a mekibe, hogy egy kicsit játszanak a játszóházban. Élvezték nagyon, mivel ritkán járunk ott. De néha ez is kell. Közben én pedig olvastam. Nem is tudom már mikor tartottam könyvet utoljára a kezemben, azt hiszem valamikor még mikor anyuéknál laktunk, talán Kriszta volt még csecsemő. Mellette sokat olvastam, mert sokat aludt de hogy miért az azért már nem olyan jó dolog. Kis drágám már akkor is türelmetlen volt mint most... Kigondol valamit akkor az azonnal kell, hát így született meg a 32. héten. De szerencsére minden rendben van, pár hónap alatt teljesen utolérte társait. Andris pedig? Áááá... Ő akkor is nagyon anyás volt... mindig is mondom neki, hogy anyámasszony katonája (bár Bandi mérges érte, hogy ne mondjam neki) de tényleg olyan állandóan ölben ülne, ha hangosabban szólok sír, ha csak mérgesen ránézek sír, bezzeg sokszor akkorákat esik akkor nem sír... Vasárnap rántott csirkemellett csináltam, azt nagyon imádják meg sem várják az ebédet ahogy kisűl az első kettévágom és rakom nekik kistányérra. Andris jött, hogy még, még... -Jól van kisfiam adok! Hol van a tányérod? Hozzad csak! -Hozom, hozom... Hallom puffanás, csörömpölés, üvöltés... Szaladok ki, fekszik a földön a kistányér darabokban a fél lakásban szétrepülve (gondolom őrült módjára rohant) Megvígasztaltam az íjjedtségből, mikor kérdezi Apa, hogy miért vérzik az arcom, nekem? Gyorsan megkerestem, honnan ered... Csórikámnak elvágta egy kicsit a mutatóujját egy darabka.... Na akkor kezdődött csak az idazi sírás! Mind a kettő... Andris visit -mi ez? mi ez? Kriszta visít: -Most mi lesz Andrisnak elfolyik a vére! Aztán kapott egy sebtapaszt és 2 napig fogta az ujját... volt hogy nem figyelt oda és véletlen a másik kezén levő mutatóujját szorongatta, de nem számít... Kriszta pedig elmesélte a mamáknak, hogy Andrisnak 2x is elfolyt az összes vére. (mert még fürdés után is mikor tapaszt cseréltem egy kicsit megindult)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése