Mostanában elég nyugis az élet itthon. Már-már kezdek unatkozni, igaz még életemben nem unatkoztam, de ez afelé közelít.
Kriszta már 2 hete jár megint oviba, egyfolytában. Persze az október az teljes egészében kimaradt, nem is voltam ovidíjat fizetni, úgysincs mit. De a csipája az nyílik, van mit tanulni az oviban. Tegnapelőtt reggel szóltam neki, hogy apa megy érte. -Miért te hol leszel? Itthon leszek, de nem érek rá, takarítani kell... Rendben tudomásul vette, majd tegnap reggel is mondom neki, hogy apa megy érte -Miért? Te mit csinálsz? -Semmit, csak apa megy érted! -Nem! Nincs semmi dolgod, csak, hogy értem gyere... Erre nem tudtam mit mondani, ma már nem próbálkoztam. Pedig jó lenne, hogyha megszokná, más is megy érte. Tavaly járt anyu, de egyszer nem lett neki szólva, és úgy kiverte a balhét. Üvöltött mint a sakál, az összes csoportból kijöttek, hogy mi van kint. Az ovónénik nem tudták hova tenni, mert persze bent olyan mint a kisbárány, hangját sem hallani. Szóval anyu sem ment többet az ovi felé.
Andris is kezdi bővíteni a szókincsét. "Hol a pipa?" nah ez az ami tökétetesen érthető :-) és az hogy "nema puci"... pedig puszilkózós, jobban mint Kriszta, de neki is van hogy csak ennyi telik: "nema puci" De a pelus már igazán lemaradhatna a fenekéről. Kriszta olyan ügyes volt, őt pedig a bilire sem tudom ültetni egy pillanatra sem. Nem tudom , hogy fogja megszokni.
Ma kész lettem *hinató* terítőjének ráeső részével, tovább is küldtem Ildikónak, és én is várom a napokban a következőt, Hamar megcsinálom és azt is küldöm tovább, mert csinálni kell közben a karácsonyi ajándékokat is... megint nagy fába vágtam a fejszémet... hamarabb el kellett volna kezdeni... nem bej majdcsak kész lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése