A péntek 13-a mindíg szerencse napom volt, ha jól belegondolok, a mai sem lóg ki a sorból, ha leszámítjuk azt, hogy mindenki beteg
Kriszta még mindig nem megy oviba, hétfőn mi lesz? nem tudom, már nem reménykedem semmiben, de szerdától ha törik ha szakad viszem
a színház és a farsang miatt. A szerencséhez vissztérve óriási hó esett (a képen már többmint fele elolvadt)
imádom a havat és az idén még nem nagyon akarta megmutatni magát mifelénk, most azán esett 2 napig egyfolytában, a fiút el kellene vinni az orvoshoz, de nem tudok kiállni a garázsból, végig kell lapátolni az utat, majdnem a főútig, megvárom míg Bandi hazaér
Késni már úgysem késik, csak az a lényeg, hogy még elérjem a patikát mielőtt bezár, mert elfogyott a lázcsillapító, illetve ha ír ki valamit Peti, azaz a doki
Andrison előjött megint a kruppos köhögése, de már nem nagyon ijjedek meg tőle, Krisztánál, mikor először hallottam, és még a doki is beijjesztett vele akkor egy kicsit megrémültünk, de azóta már gyakorlott vagyok, van itthon mindig megfelelő kúp ha baj van... Szóval a lényeg az, hogy hiába esett a hó nem tudtuk élvezni a betegségek miatt... egész nap az ablakban lógtam, legalábbis mikor volt rá pár percem, néztem a hóesést. Közben a postás is volt, de valami helyettesféle, mert nem nyomta mag rendesen a csengőt, vagy nem volt kedve várni amig kibotorkálok, így csak az értesítőt dobta be, hímeznivaló csomag jött
... a hétvégi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése