Andris és az ovikezdés

Mint minden ez sem úgy alakult ahogy azt az ember eltervezi. Csütörtökön már reggel óta fájt a hasam, amin nagyon nem lepődtem meg hisz előző nap voltunk az állatkertben, gondoltam majd kipihenem és  minden rendben lesz. Ez így is történt egész nap kíméltem magam, tényleg csak a legszükségesebb dolgokat csináltam meg. Közben előző napokban anyósom jelezte hogy ezen a napon igényt tartana a gyerekekre még az ovi előtt, aminek akkor nem örültem de így nem bántam, szóval teljesen együl maradtam, a lehetőség adott volt. Estére már egész jó éreztem magam, nem is foglalkoztam vele. De szombat reggel újra jelentkezett a fájdalom ami egy reggeli pisi után teljesen átváltott a hasamról a vesémre. Még sok rosszra mindig nem gondoltam, apa el is ment dolgozni a gyerekek aludtak. Fájt-fájt és nem múlt aztán már a hányinger is kerülgetett. Anyut felhívtam, hozza anyóst a gyerekekhez engem pedig vigyen a Klinikára. Persze, hogy bent is tertottak, a diagnózis pedig vesecolica. Olvosok szerint ez előfordul ebben a terhességi szakaszban. A baba elnyom egy vese vagy hugy vezetéket és a vizelet nem tud rendesen ürülni ami fertőzést okoz. Így papíron összesen 11 napot töltöttem a kórházban, ami a valóságban egy bő hét volt, de mivel a fájdalmam elmúlt csak a véremben volt kimutatható a rosszaság így hazajöhettem és itthon szedtem a gyógyszereket. Fogytam 2 kg-t ami a terhesség alatt ugye nem jellemző, de a 4 napos fájdalomnak és hányásnak ez lett a következménye. A dokik szerint a nagy fájdalom miatt hánytam, a szülésznők meg állandóan kérdezgettek, hogy rosszullevős kismama vagyok? Mondom még egy terhességgel sem hánytam, ők meg csodálkoztak hogy ez hogy lehet.... így :)

De ez pont az az időszak volt mikor kezdődött az ovi. A felszerelés még szanaszét, Andris zsákja nincs megvarrva... szóval minden apára várt. De nagyon ügyes volt. Andris imádja az ovit... még! A hét pont úgy alakult, hogy Bandi is táppénzen volt így tudott velük foglalkozni nem kellett nagyon a mamákra hagyatkozni, bár jutott nekik is feladat bőven. Anyós (mivel csak ő az anyja neki szólt mindenért) jött varrt, vasalt, rendezték együtt a dolgokat. Igaz két napomba telt mire a szekrények tartalmát visszarendeztem az általam kigondolt séma szerint. (mai napig nem értem miért rendezte át, pakoljon be vagy hagyja az asztalon, majd elrakja valaki alapon) Mindegy a lényeg hogy rend vár itthon, Bandi még mosott is! igaz kért telefonos eligazítást egyszer, de utánna minden ment mint a karikacsapás. Szóval nyugodt szívvel megyek novemberben szülni, mert tudom, hogy ügyesek lesznek. Mást csak annyi fentertásom lenne a dologgal kapcsolatban, hogy a gyerekek mikulásünnepségére el tudjak menni, azt annyira szeretném. Vagy várjon még pár napig mint Andris, vagy jöjjön időben esetleg hamarabb  igényem most is van, de mint ahogy a bejelentkezést kezdtem: semmi sem úgy történik ahogyan mi azt eltervezzük...