Most valahogy írni támadt kedvem... Rég volt, hogy rólam, rólunk írtam... Ma hazajött az autó... végül úgy döntöttünk, hogy megcsináltatjuk. Első gondolatunk az volt, hogy veszünk hiszen nem éri megcsináltatni, mert amennyit ráköltenénk kb annyit is ér utánna... Körbejártuk a fél országot, úgy Budapesttől keletre. Kerestünk nézelődtünk de igazából nem akartunk beleugrani semmi hirtelen vásárlásba... volt ahol töröttet (javított törött) akartak ránkbeszélni egész "jó" áron, volt ahol a gazda nem volt otthon és az utcán megkeresve megnéztük de kibróbálni már nem akartuk kinézet alapján... végül így döntöttünk... 2 hónapot volt Kabán a kicsi autó és ma ment Bandi érte.
Hogy az örömtől e vagy még a baleset utózöngéje jött ki rajtam, nem tudom, de csak álltam a terasztóban, néztem és bőgtem... aztán megkavartam az ebédet és továbbnéztem és továb bőgtem... Végül voltam kint nála, megsimogattam, de még bele nem ültem... Lehet, hogy ez most túl maszlagosnak tűnik, de én még nem éltem át ilyet, és szerintem elképzelni sem lehet anélkül ezt az érzést... Most valahogy megint feldúlta az érzéseimet, és tudom, hogy nem is túl soká bele kell! ülnöm és vezetni... máskülönben elfelejthetem örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése