... feltöltődés után. :) Valahogy nem megy a rendszeres beszámolóírás, aztán meg zúdítom mert írhatnékom van, vagy beszélhetnék? 
nem is tudom... ma is elmentem a kölkökért a nagyanyjukhoz, aztán be sem állt a szám, annyit szövegeltem, már a végén szarul éreztem magam emiatt, felpakoltam és jöttünk haza... De nem is csoda, Bandin kívűl "értelmes" emberrel nem is találkozok, mióta vége az ovinak. Úgy volt, hogy mennek még ebben a hónapban, de egyfolytában köhög Andris, Kriszta taknyos, nekem meg nincs kedvem hurcolászni őket... 
Megvolt az évzáró/ballagás is nagyon ügyesek voltak, és szerintem viszonylag hosszú is volt a műsor, emlékeim szerint eddig nem volt ilyen hosszú, bár hozzáteszem eddig az udvaron volt csepergő esőben, most pedig ugyanezen ok miatt bent volt a csoportszobában a búcsúztató... és belegondoltam, hogy az én nagy lányom is ott lehetne közöttünk a 6-osnál... most született még... No, de nem bánkódunk, nőnek mint a gomba és kész... Az évzáróval kapcsolatban még annyi a meglátásom, hogy Andrisom nem szerepelt semmiben :( Sem, verset nem mondott, sem a mesében, csak úgy épp ott volt a körben azokat mondta, csinálta szépen, de semmi több... igaz kiscsoportos, de a többi volt kint... Kriszta szerint, nem szokott a foglalkozáson részt venni, mert nem akar, csak akkor honnan tudja a dalokat, verseket? mert hogy tudja az tuti... van mikor Kriszta itthon mondja nekem, Andris látszólag oda sem figyelve játszik... Kriszta megakad "hogy is van tovább?" Andris, pedig mintha a játéka része lenne folytatja a mondókát ahol Kriszta megakadt... Így lenne az oviban is? játszik valamivel és közben amíg a többiek mondják megtanulja? lehet... és gondolom így az ovonéni nem tudta bevonni a tanulásba, de erről még azt hiszem fogok vele beszélni... de ott az oviban nem igazán lehet, mert mindig van valami vagy valaki... Anyiszor gondolkodtam már rajta, hogy elhívom családlátogatásra, mert alapból nem járnak, csak meghívásra... de fogalmam sincs, hogy zajlik ez... meghívom és kész? készülni kell rá? mármint gondolom valami rágcsát, innivalót illik, mint minden vendéglátásnál... lehet, hogy ősszel ráveszem magam Kriszta ugyis utolsó éves lesz, most már igaziból...
nem is tudom... ma is elmentem a kölkökért a nagyanyjukhoz, aztán be sem állt a szám, annyit szövegeltem, már a végén szarul éreztem magam emiatt, felpakoltam és jöttünk haza... De nem is csoda, Bandin kívűl "értelmes" emberrel nem is találkozok, mióta vége az ovinak. Úgy volt, hogy mennek még ebben a hónapban, de egyfolytában köhög Andris, Kriszta taknyos, nekem meg nincs kedvem hurcolászni őket... Megvolt az évzáró/ballagás is nagyon ügyesek voltak, és szerintem viszonylag hosszú is volt a műsor, emlékeim szerint eddig nem volt ilyen hosszú, bár hozzáteszem eddig az udvaron volt csepergő esőben, most pedig ugyanezen ok miatt bent volt a csoportszobában a búcsúztató... és belegondoltam, hogy az én nagy lányom is ott lehetne közöttünk a 6-osnál... most született még... No, de nem bánkódunk, nőnek mint a gomba és kész... Az évzáróval kapcsolatban még annyi a meglátásom, hogy Andrisom nem szerepelt semmiben :( Sem, verset nem mondott, sem a mesében, csak úgy épp ott volt a körben azokat mondta, csinálta szépen, de semmi több... igaz kiscsoportos, de a többi volt kint... Kriszta szerint, nem szokott a foglalkozáson részt venni, mert nem akar, csak akkor honnan tudja a dalokat, verseket? mert hogy tudja az tuti... van mikor Kriszta itthon mondja nekem, Andris látszólag oda sem figyelve játszik... Kriszta megakad "hogy is van tovább?" Andris, pedig mintha a játéka része lenne folytatja a mondókát ahol Kriszta megakadt... Így lenne az oviban is? játszik valamivel és közben amíg a többiek mondják megtanulja? lehet... és gondolom így az ovonéni nem tudta bevonni a tanulásba, de erről még azt hiszem fogok vele beszélni... de ott az oviban nem igazán lehet, mert mindig van valami vagy valaki... Anyiszor gondolkodtam már rajta, hogy elhívom családlátogatásra, mert alapból nem járnak, csak meghívásra... de fogalmam sincs, hogy zajlik ez... meghívom és kész? készülni kell rá? mármint gondolom valami rágcsát, innivalót illik, mint minden vendéglátásnál... lehet, hogy ősszel ráveszem magam Kriszta ugyis utolsó éves lesz, most már igaziból...
Közben Danó is szépen fejlődik, igazi nagyfijjú :) és az összeölelkezős korszaknak is vége, eszik és tápszert kap... zabagép lett az úrfi... A napokban anyós elkezdte etetni, kérdezi, hogy hogyan jelzi amikor elég neki az ennivaló... nézek rá, mondom nem tudom 
olyan még nem volt... max azt jelzi, hogy kevés, de az a kevés adag az akkora, szerintem Kriszta nem eszik annyit egyszerre... :) Mostanában "libeg" közben visít, mint egy vércse, mindegy hol van lötyög, még ölben is... a földön, már egyre ügyesebben közlekedik, kúszik... Ezt is épp ma vettem sorra... Kriszta úgy csinált, mint egy kis hernyó, a fenekét feldűtötte, és kitolta megát előre, Andris tolatott hason, Dani pedig mint a kommandósok könyéken kúszik előre... mindegyik gyerek kidolgozott egy tökéletes technikát... 
és még mi jön ezután... azt hiszem egy darabig észnél kell lennem mikor szabadjára lesz engedve, mert van itt már minden szanaszét... egy gyöngy elgurul, egy autóalkatrész leesik, mikor épp a kamion leszaltózik a kanapéról... aztán ezek a dolgok vagy előkerülnek vagy megbujva várják valahol hogy egy kis felfedező kikotorja a kezecskéivel... nah meg a technikák amiket a nagyok már kifejlesztettek neki csak ellesni kell és továbbfejleszteni... mint pl mikor Andris kitalálta hogyan kell a komód tetején lévő tv tetejéről leszedni a gyufát... a komód ugye fiókos, abból szépen kipakolva a dolog lépcsővé alakítható, a komódra fedig fel lehet állni... nah ennél a akrobatikánál jelentem meg mert nagy volt a csend... bár ha azt veszük, hogy apjuk ennyi idősen már kettévágta fejszével a kézfejét, anyjuk pedig folyton repülni akart a 4. emeleti ablakból, nem is olyan rossz produkció ez...
olyan még nem volt... max azt jelzi, hogy kevés, de az a kevés adag az akkora, szerintem Kriszta nem eszik annyit egyszerre... :) Mostanában "libeg" közben visít, mint egy vércse, mindegy hol van lötyög, még ölben is... a földön, már egyre ügyesebben közlekedik, kúszik... Ezt is épp ma vettem sorra... Kriszta úgy csinált, mint egy kis hernyó, a fenekét feldűtötte, és kitolta megát előre, Andris tolatott hason, Dani pedig mint a kommandósok könyéken kúszik előre... mindegyik gyerek kidolgozott egy tökéletes technikát... és még mi jön ezután... azt hiszem egy darabig észnél kell lennem mikor szabadjára lesz engedve, mert van itt már minden szanaszét... egy gyöngy elgurul, egy autóalkatrész leesik, mikor épp a kamion leszaltózik a kanapéról... aztán ezek a dolgok vagy előkerülnek vagy megbujva várják valahol hogy egy kis felfedező kikotorja a kezecskéivel... nah meg a technikák amiket a nagyok már kifejlesztettek neki csak ellesni kell és továbbfejleszteni... mint pl mikor Andris kitalálta hogyan kell a komód tetején lévő tv tetejéről leszedni a gyufát... a komód ugye fiókos, abból szépen kipakolva a dolog lépcsővé alakítható, a komódra fedig fel lehet állni... nah ennél a akrobatikánál jelentem meg mert nagy volt a csend... bár ha azt veszük, hogy apjuk ennyi idősen már kettévágta fejszével a kézfejét, anyjuk pedig folyton repülni akart a 4. emeleti ablakból, nem is olyan rossz produkció ez... 
vagy mint a fantasztikus filmekben azok a vagány önműködő ajtók az űrhajókon :)
Ezt vártuk meg, mert azért 20% nem kevés ilyen összegeknél... Szóval a kockakavics az udvaron, járda, beton, még a régi, a munkásemberemnek percnyi szabadideje sem, mert a cégnél is annyi a munka, hogy 2 múszak dolgozik napi 12-12 órában felváltva. De eljött az a nagynap is kölcsönzőbe be... hozza a célszerszámot... bontókalapács... egy hétig a hangunkat nem hallottuk a házban (előnye, hogy a Daniét sem a szomszéd) de a beton fel lett verve, aztán azzal ugye kezdeni kell valamit, mert az oda nem köl így is alig férünk... erre jött a markoló, és a markolósbácsi... összekotort betont, kikotort földet (útalapnak) és a telek kicsi hova tegyük, hááát a fűnek annyi, persze ezt is az ősszel füvesítettük, mindent csak ésszel!!! 
Szóval a szülinap eltelt. Volt nagy banzáj, egyik héten a családnak, tizenöten voltunk kb, másik héten az ovis barátnőknek akik közül ketten nem tudtak eljönni. 
(itt már görbült a szája), néty, öty.... egyébként nem sejpít... de a doki bácsi most is elkönyvelte, hogy ő a barátnője... :)
tudom elfogult vagyok, mint minden anya...
